Ön is azon 33 millió európai egyike, akik részidőben dolgoznak? A rugalmas munkavégzés javíthatja a munka és a magánélet közti egyensúlyt, és segíthet abban is, hogy minél többen munkát találjanak. Megvan viszont az a hátránya, hogy a részmunkaidősök kedvezőtlenebb bánásmódban részesülhetnek, mint teljes munkaidőben dolgozó kollégáik. Emellett nyomás alá is helyezhetik őket, hogy változtassanak munkaidejükön.

A részidős foglalkoztatásról szóló jogszabályokkal az Unió azt szeretné elérni, hogy csökkenjen a részidőben foglalkoztatottakkal szembeni megkülönböztetés, javuljanak a részidős munka feltételei, és szűnjenek meg a munkavállalókkal szembeni visszaélések. A munkaidőről szóló uniós jogszabályok minimumkövetelményeket állapítanak meg a dolgozók munka- és pihenőidejére.

Az EU-ban a részmunkaidőnek komoly nemi vonatkozásai vannak: míg a nőknek 28%-a, addig a férfiaknak csak 8%-a dolgozik részidőben. A férfi és női munkavállalók esélyegyenlőségéről szóló uniós szabályok munkaidőtől függetlenül tiltanak minden megkülönböztetést, legyen szó munkabérről, felvételről, felmondásról, továbbképzésről vagy előléptetésről. 2019-ben az EU követelményeket határozott meg a családi szabadságra és a rugalmas munkafeltételekre vonatkozóan, hogy javítsa a munka és a magánélet közti egyensúlyt a szülők – köztük a részidőben dolgozók – és a gondozók számára. Egy másik, 2022-ben elfogadott jogszabály célja pedig az volt, hogy az uniós életszínvonal javítása érdekében megfelelő szinten rögzítse a minimálbéreket.

A rugalmas munkavégzés egyre népszerűbb. Ez azonban a szociális védelem, az álláskínálat és az állásbiztonság tekintetében egyaránt jelenthet lehetőséget és kockázatot. Az EU a foglalkoztatási iránymutatásai, a szociális jogok európai pillére, valamint az átláthatóbb és kiszámíthatóbb munkafeltételekre vonatkozó jogszabály révén arra ösztönzi az uniós országokat, hogy korszerűsítsék munkaerőpiacaikat, megfelelő rugalmasságot és biztonságot teremtve munkavállalóik számára.