Az emberi tevékenységek nyomán a légkörbe bocsátott üvegházhatású gázoknak (ÜHG) nagy szerepük van bolygónk éghajlatának megváltozásában. Az ipari forradalomtól napjainkig jelentős mértékben, mintegy 1,13–1,17 °C-kal nőtt a globális átlaghőmérséklet. Soha olyan meleget nem mértünk korábban, mint az elmúlt évtizedben. Európában még nagyobb mértékben, 2,04–2,10 °C-kal nőtt az átlaghőmérséklet. A klíma gyors változására a globális átlaghőmérséklet növekedése mellett tanúbizonyság az óceánok vizének felmelegedése és elsavasodása, a tengerszint megemelkedése, a jégtakarók és az északi-sarkvidéki tengeri jég zsugorodása, a gleccserek visszahúzódása és az egyre több szélsőséges időjárási esemény is.

Mit tehet az EU?

Az EU aktív résztvevője az ENSZ-en belüli klímavédelmi tárgyalásoknak, és tagállamaival együtt részes fele a Párizsi Megállapodásnak, az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáin (COP) pedig a világ országainak együttes cselekvését szorgalmazza.

A közelmúltban Görögországban és Spanyolországban pusztító erdőtüzek, a szlovéniai és bulgáriai áradások, illetve a Földközi-tenger nyugati térségében tapasztalt aszályos időszakok mind-mind a klímaváltozásnak tudhatók be.

Az EU szakpolitikái mindegyikében érvényre juttatja az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjait, hogy segítsen a tagállami kormányoknak csökkenteni a problémákat kiváltó kibocsátásokat. Másfelől viszont arról is gondoskodnia kell, hogy az ÜHG-kibocsátás csökkentése ne járjon együtt a gazdaság gyengülésével és az életszínvonal romlásával. Eddig ezt sikerült is elérnie: 2020-ig úgy nőtt a gazdaság, hogy közben az uniós kibocsátáscsökkentési célok is teljesültek.

Milyen lépéseket tett eddig az EU?

A klímaváltozás egyre erőteljesebben tapasztalható hatásaira való tekintettel az Európai Parlament 2019 végén éghajlati vészhelyzetet hirdetett. Az EU vezetői kidolgozták az európai zöld megállapodást, és ezzel egyeztetés indult számos új jogszabályjavaslatról és néhány meglévő jogszabály átdolgozásáról. A 2021 júniusában elfogadott európai klímarendelet a 2050-re előirányzott klímasemlegességből (a nettó zéró üvegházhatásúgáz-kibocsátásból) jogi kötelezettséget formált az Európai Unió és tagállamai számára. Meghaladva a Párizsi Megállapodásban tett vállalásokat, ehhez 2030-ra 55%-os kibocsátáscsökkentést írt elő az 1990-es szinthez képest.

Az új és az átdolgozott jogszabályok hatálya ma már több ágazatra is kiterjed, például a közlekedésre, az építőiparra és az energiaszektorra is, hogy csak néhányat említsünk. Az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) például a villamosenergia- és hőtermelés és az energiaigényes iparágak mellett az ipari létesítményeket és az Európán belüli légi közlekedést is magában foglalja. Az EU döntése alapján ez a rendszer 2027-től kezdve az épületek és a közúti közlekedés energiafelhasználásából eredő kibocsátást is beárazza majd (ETS II). Ezzel egyidejűleg az EU létrehoz egy szociális klímaalapot, hogy enyhítse a jelentős ipari változásokkal járó energetikai átállás társadalmi hatásait.

A tagállami kormányok mellett az EU és az Európai Beruházási Bank is kiemelten fontosnak tartja, hogy pénzügyi támogatás álljon rendelkezésre az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemhez, ezért világszerte eurómilliárdokkal segítik a fejlődő gazdaságokat. A 2021 és 2027 közötti időszakra szóló hosszú távú uniós költségvetésnek nem kevesebb mint 30%-a szolgálja majd az éghajlatváltozás elleni küzdelmet. A Covid19-világjárvány utóhatásainak enyhítésére létrehozott helyreállítási alapokból ugyancsak milliárdok lesznek erre a célra elkülönítve. Az uniós Innovációs Alap olyan újító projektekhez nyújt forrásokat, amelyek ipari és energetikai fejlesztésekre összpontosítanak.

Az uniós tagországok nemcsak a klímaváltozás mérsékléséért fogtak össze, hanem a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás megkönnyítéséért is. Az Európai Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2012-ben létrehozta az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás európai platformját (CLIMATE-ADAPT). A platform folyamatosan adatokat gyűjt és tesz hozzáférhetővé az Európában várható éghajlati hatásokról, a jelenlegi és a jövőbeli sebezhetőségekről, valamint az alkalmazkodási stratégiákról és lehetőségekről.

Milyen kihívások várhatók a jövőben?

Az éghajlatváltozás egyre inkább kihat mindennapi életünkre. Egyre pusztítóbb következményeivel mindnyájunknak számolnunk kell. Az EU a meglévő rendszereivel (pl. CLIMATE-ADAPT, szárazföld-monitoring szolgáltatás stb.) továbbra is figyelemmel kíséri a klímaváltozás hatásait, hogy a leghatékonyabban és a legeredményesebben kezelhesse őket. Folytatja emellett az innovatív projektek pénzügyi támogatását. Uniós és globális szinten is további finanszírozási lehetőségeket fog keresni, illetve továbbfejleszti a már meglévőeket. Az EU a nyílt párbeszéd híve. Unión kívüli országokkal, helyi és regionális önkormányzatokkal, gazdasági szereplőkkel, polgárokkal, mezőgazdasági termelőkkel és erdőtulajdonosokkal is tárgyalóasztalhoz ül majd, hogy az európai zöld megállapodás törekvései nyomán olyan jogszabályok szülessenek, amelyek mindenkivel szemben méltányosak, és mindnyájunkat megvédenek a klímaváltozás hatásaitól.